Italeri - 1:32 Tornado GR.4 - makett

- fotómaratott elemekkel

- levehető RB199 meghajtás gurulós felfüggesztéssel

- behúzott vagy kiengedett szárnyak és  segédszárnyak

- mozgatható szárnyak

- nyitható radarantenna-burkolat

- részletes kidolgozású radar

- nyitható tolóerő-megfordítók

- nyitható és zárható légfékek

- gumikerekek

- mozgatható és szabályozható geometriáju szárnyak 

- gumi burkolatu beépítési pontú szárnyak 

- szines összerakási útmutató

- szuper matrica ív 4 lehetséges verzió kivitelezéséhez

A Panavia Tornado kéthajtóműves, szuperszonikus, változtatható szárnynyilazású harci repülőgép, melyet az Egyesült Királyság, Nyugat-Németország és Olaszország közösen fejlesztett ki az 1970-es évek elején. A típust három változatban gyártották: vadászbombázó (Tornado IDS (Interdictor/Strike)), elfogóvadász (Tornado ADV (Air Defence Variant, a britek önállóan fejlesztették ki F jelzéssel, később Szaúd-Arábia és Olaszország is alkalmazta), valamint egy felderítő-elektronikai-zavaró változat (Tornado ECR (Electronic Combat/Reconnaissance). Legelső, komoly bevetésére a „Sivatagi vihar” hadműveletben került sor, ahol ismét felszínre kerültek a típus hiányosságai: precíziós csapásmérő képesség elégtelensége (a RAF gépeinek a Buccaneer-ek jelölték meg a célokat), az RB.199 hajtóművek gyakori meghibásodása. Azonban harcértékét bizonyította, 1991 óta folyamatos a korszerűsítése. Ennek köszönhetően napjainkban is magas harcértéket képvisel, jelentős fegyverterheléssel, hatósugárral és harci sérülésállósággal rendelkezik. A nemzetközi piacon azonban mégsem volt sikeres a típus, ugyanis a piaci telítettség már fejlesztése idején is jellemző volt: F–5, F–16, MiG–21 és a francia Mirage-típusok (Mirage F1, Mirage 2000) mellett szárnya szerkezeti bonyolultságából eredő költséges fenntarthatósága nem tette lehetővé az érvényesülést, de leginkább „egyfeladatúsága” csökkentette az érdeklődést iránta. A csapásmérő és légvédelmi feladatkörök külön repülőgépeket igényelnek: míg az IDS és ECR-gépek egymást részben felválthatják, az F-változat rendszerei kizárólag légtérvédelemre specializáltak. A három fejlesztőn kívül mindössze Szaúd-Arábia mint brit érdekeltség rendszeresítette. Mégis, Guy Martin szerint „Több mint egy negyedszázada [...] Nyugat-Európa legfontosabb katonai repülőgépe”. „Népszerűségét” azonban a négy európai ország által fejlesztett váltótípus, az Eurofighter Typhoon lassan átveszi, noha a Tornado GR, ECR és IDS altípusait a brit, a német és olasz légierők többszöri modernizálás után a 2020-as évtized közepén fogják csak kivonni.

Funkció	Harcászati vadászbombázó repülőgép
Gyártó	Panavia
Gyártási darabszám	992
Személyzet	2 fő
Első felszállás	1974. augusztus 14.
Szolgálatba állítás	1979. június 5.
Méretek
Hossz	16,72 m
Fesztáv	13,91 m 25° szárnynyilazással 8,60 m 67° szárnynyilazással m
Magasság	5,95 m
Szárnyfelület	26,60 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg	13 890 kg
Max. felszállótömeg	28 000 kg
Hajtómű
Hajtómű	2 db Turbo-Union RB.199-34R Mk 103 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő	2×43,80 kN 2×76,8 kN utánégetéssel
Repülési jellemzők
Max. sebesség	2,34 Mach
Hatósugár	1390 km
Hatótávolság	3890 négy póttartállyal km
Legnagyobb repülési magasság	15 240 m
Emelkedőképesség	76,7 m/s
Fegyverzet
Beépített fegyverzet	1 db 27 mm-es Mauser BK–27 gépágyú
Háromnézeti rajz