Italeri - 1:72 US P-38J Lightning - makett

A P–38 Lightning (magyarul: villám) a második világháború elején kifejlesztett legnehezebb együléses amerikai vadászrepülőgép, amelyet a United States Army Air Corps igényeinek megfelelően terveztek a Lockheed mérnökei. Felépítése meglehetősen rendhagyó, ugyanis két, függőleges vezérsíkkal rendelkező törzs közé középre építették be a pilótakabint és a fedélzeti fegyvereket magába foglaló gondolát, ezeket a szárny kötötte össze. Két motor hajtotta, melyek forgatónyomaték-problémáit ellentétes irányban forgó légcsavarjaikkal oldották meg. Az elsősorban nagy hatótávolságú elfogó- és kísérővadász feladatkörre kifejlesztett típusnak több eltérő feladatkörű változata is készült, melyek képesek voltak zuhanóbombázó, alacsonyan támadó és fotófelderítő (F–4 és F–5) bevetéseket is végrehajtani, a világháború vége felé már rádiólokátort is építettek egyes változataiba.

A P–47 Thunderbolt szolgálatba állásáig a legnagyobb teljesítményű, többfeladatú vadászrepülőgép-típusa volt az amerikai repülőcsapatoknak, korszakának legösszetettebb és a világháború első felében a legnagyobb teljesítményű hadrendbe állított elfogóvadász-repülőgép volt. Egyedi kialakítása, nagy teljesítménye számos aerodinamikai és gyártástechnológiai problémát vetett fel, melyeknek megoldása a háború középső szakaszáig váratott magára. Továbbfejlesztése előremutató lett a nagy sebességű biztonságos repülés elérése terén, mérföldkő a repülés történetében.

Sok elsőség fűződik a nevéhez: az első amerikai vadászrepülőgép típus, amely német repülőgépet lőtt le (1942. augusztus közepe), az első, amelyik Berlin fölé repült (1944), az első, amelyik eredményes lett a csendes-óceáni térségben 1942. augusztus elején és amelyik leszállt Japánban (1945). Az egyetlen amerikai vadászgéptípus, amelyik aktívan szolgálta végig a háborút a Pearl Harbor-i támadástól kezdve a háború befejezéséig. Az európai hadszíntéren kívül bevetették a csendes-óceáni és a Kína–Burma–India térségben (CBI) is, ahol az amerikai pilóták mind a mai napig a legnagyobb arányú amerikai légigyőzelmeket érték el. Több mint 100 amerikai vadászpilótából „csinált” ászt a csendes-óceáni hadszíntéren, a legeredményesebb amerikai ászpilóták – Richard „Ira” Bong a menyasszonyáról Marge-nak elnevezett repülőgépével (40 db lgy.) és Thomas „Tommy” B. McGuire a Pudgy-val (38 db lgy.), illetve Charles Lindbergh és Robin Olds – is ezzel a típussal repültek. A délnyugat-ázsiai térség legnagyobb számban alkalmazott vadászgép típusa volt a P–51D Mustang-ok megérkezéséig. A csendes-óceáni harcokban bármelyik másik típusnál több japán repülőgépet lőtt le.

A RAF pilótái adták a „Lightning” becenevet a típusnak, a németek „villás farkú ördög”nek, a magyar pilóták csak „létrának” nevezték.

A típus megbízhatóságát jól mutatja, hogy a guadalcanali Henderson Field repülőtérről felszálló 16 db P–38G-vel sikerült rajtaütni és lelőni a Japán Birodalom kiváló hadműveleti tengernagya, Jamamoto Iszoroku repülőgépét Bougainville szigete fölött, 1943. április 18-án. A hadművelet a „Bosszú” fedőnevet kapta és az 1400 km-es bevetésen mindössze egy repülőgép veszett el. Az egyik leghíresebb pilóta, aki ezzel a típussal repült a francia író, Antoine de Saint-Exupéry volt, aki a Szabad Francia Erők F–5B–1–LO változatú távolfelderítő gépével 1944. július 31-én nyomtalanul eltűnt Marseille-től délre. A 2000-es évek végén a roncsot sikerült megtalálni és kiemelni, pilótája holléte azonban máig ismeretlen.

Mark Harmon édesapja, Tom Harmon amerikaifutball-játékos szintén repülte a típust, a 449th Fighter Interceptor Squadron kötelékében 1943 októberében egy Zero vadászgép lőtte le a japán megszállta Kínában, ahonnan kínai gerillák kimentették, 32 napos túra után a saját vonalak mögé.

P–38 Lightning
P–38L gépek kötelékben
Funkció	Nagy hatótávolságú kísérővadász repülőgép
Gyártó	Lockheed
Tervező	Clarence Johnson
Gyártási darabszám	10 037 db
Ár	97 147 USD (1944-es adat)
Személyzet	1 fő
Első felszállás	1939. január 27.
Szolgálatba állítás	1941
Szolgálatból kivonva	1949
Méretek
Hossz	11,53 m
Fesztáv	15,85 m
Magasság	3,00 m
Szárnyfelület	30,43 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg	5800 kg
Max. felszállótömeg	9798 kg
Hajtómű
Hajtómű	2 db Allison V–1710–111/113 12 hengeres folyadékhűtéses turbófeltöltős soros elrendezésű benzinmotor
Teljesítmény	1425/1725 LE[1] / db (Allison és Lockheed által közölt adat) kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség	667/714 km/h (7620 m magasságban)
Átesési sebesség	170 km/h
Hatósugár	kb. 1770 km
Hatótávolság	kb. 5300 km
Legnagyobb repülési magasság	13 400 m
Emelkedőképesség	1448 m/perc (24,13 m/s)
Szárny felületi terhelése	260,9 kg/m²
Fegyverzet
Beépített fegyverzet	1 db 20 mm-es Hispano M2(C) gépágyú 4 db .50 M2 Browning géppuska (12,7 mm űrméretű)
Nem irányított rakéták	4 db M10 háromcsövű 112 mm-es rakétavető 10 db 127 mm-es HVAR
Bombák	2 db 907 kg, 2 db 454 kg 4 db 227 kg, 4 db 113 kg
Egyéb függesztmények	2 db 209 literes tüzelőanyag-póttartály a szárny alatt
Háromnézeti rajz

 

 

A Lockheed P-38 Lightning aerodinamikai felépítését és kialakítását tekintve minden bizonnyal a második világháború egyik legfontosabb repülőgépe volt. Forradalmi nehézharcos volt, iker gémtörzssel, ahova a két motort beépítették. A pilótát egy élvonalbeli pilótafülkében helyezték el a repülőgép közepén. A P-38 két 12 hengeres folyadékhűtéses, V-1710 Allison motorjának köszönhetõen több mint 660 km / h-s sebességet tudott elérni, amelyek mindegyike 1425 LE-re képes. Négy Browning 12,7 mm-es gépfegyverrel és egy Hispano M2 ágyúval volt felfegyverkezve, amelyek rendkívül hatékony tűzerőt biztosítottak. A P38 nem volt különösebben manőverezhető a korszak többi egymotoros vadászgépéhez képest, de nagyon robusztus és stabil volt. Hatalmas sokoldalúsága kulcsfontosságú repülőgéppé tette mind a csendes-óceáni színházban végzett műveletek, mind pedig a nagy hatótávolságú bombázók kísérete Európában. A P-38-at jellegzetes alakjával és „félelemhatásával” az ellenséges pilóták „villásfarkú ördögnek” becézték.