Italeri - 1:48 P-40E/K Kittyhawk - makett

P–40 Warhawk
Pilótanövendékek gyakorlatoznak pilótavizsga előtt a Moore Field légi támaszpont felett Texasban, 1943-ban
Funkció	kis hatótávolságú vadászrepülőgép
Gyártó	Curtiss-Wright Corporation
Tervező	Donovan Berlin
Gyártási darabszám	13 738 db
Ár	44 892 USD (1944)
Fő üzemeltetők	USAAF, Brit Királyi Légierő, Ausztrál KIrályi Légierő stb.
Személyzet	1 fő
Első felszállás	1938. október
Szolgálatba állítás	1939
Szolgálatból kivonva	1958 (FAB, brazil)
Méretek
Hossz	9,66 m
Fesztáv	11,38 m
Magasság	3,76 m
Szárnyfelület	21,92 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg	2880 kg
Fegyverterhelés	907 kg
Max. felszállótömeg	4000 kg
Hajtómű
Hajtómű	1 db Allison V–1710–39 folyadékhűtéses V–12-es benzinmotor
Teljesítmény	858 kW (1150 LE) kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség	580 km/h
Utazósebesség	435 km/h
Hatótávolság	1100 km
Legnagyobb repülési magasság	8800 m
Emelkedőképesség	11 m/s
Szárny felületi terhelése	171,5 kg/m²
Fegyverzet
Beépített fegyverzet	6 db .50 cal M2 Browning nehézgéppuska (12,7 mm űrméretű)
Fegyverfelfüggesztő pontok	3 db (szárny-törzs alatt 1-1 db)
Bombák	2 db 114 kg-os (250 lb), 2 db 227 kg-os (500 lb), vagy 2 db 453 kg (1000 lb)
Háromnézeti rajz

 

A P–40 Warhawk a Curtiss gyár által tervezett egyszemélyes, teljesen fémszerkezetű, egymotoros vadászrepülőgép, amely az Amerikai Egyesült Államok Légiereje számára lett kifejlesztve a szintén Curtis gyártotta P–36 Hawk-ból, 1938 októberében szállt fel először. Mivel a sárkányszerkezet fejlesztése a P–36-ból indult, ez lehetővé tette a szolgálatba állítási idő lerövidítését, illetve a fejlesztési és gyártási költségek minimalizálását is. A gyártást 1944 novemberében állították le a 13 738. példány elkészülte után. Az összes gépet a New York állambeli Curtiss-Wright Corporation gyártotta és szerelte össze buffalói üzemében.

A típus nem volt kimagasló képességű repülőgép, mégis 28 ország légiereje rendszeresítette és alkalmazta a második világháború összes hadszínterén és azt követően is. A háború utáni elemzések igazolták, hogy noha a német, olasz és japán vadászgépekkel szemben kevéssé volt hatékony,^[1] kis- és közepes magasságokban a nagyobb célok, mint az ellenséges bombázógép-erőknek és felderítőknek komoly veszteségeket okoztak. A világháború közepétől (1942. március 26-tól), a légifölény-képességük elavulását követően alacsonytámadó feladatkörben alkalmazták őket az európai hadszíntereken, a Hawker Hurricane-hez hasonlóan. Legismertebb gépek bizonyára a „Repülő Tigrisek” által repült cápaszájas P–40-esek.^[2]

A Warhawk nevet a United States Army Air Corps választotta ki a típusnak, amely az összes amerikai típusváltozat hivatalos típusnévvé vált. A brit Nemzetközösség országai és a Szovjetunió a Tomahawk nevet adta a P–40B és P–40C változatoknak, majd a Kittyhawk-ot a P–40D és a későbbi változatokra. Továbbfejlesztett változata volt az XP–46 és a P–60.

A legutolsó példányokat a Brazil Légierő vonta ki aktív állományából 1958-ban. 2008-ban még körülbelül 19 példány maradt repülőképes állapotban és további 80 van különféle múzeumokban kiállítva.