Az S–3 Viking repülőgép-hordozóról üzemeltethető tengeralattjáró-vadász repülőgép, melyet az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete megrendelésére az Amerikai Egyesült Államokban fejlesztettek ki az S–2 Tracker repülőgépek leváltására. A Hidegháború végével a repülőgép-hordozókat fenyegető szovjet tengeralattjárók veszélye megszűnt, a gépeket elsősorban a felszíni hajók elleni feladatkörben alkalmazták, 2009-ben vonták ki őket a hadrendből.
S–3 Viking | |
S–3B Viking géppár a levegőben | |
Funkció | Tengeralattjáró-vadász repülőgép |
Gyártó | Lockheed |
Gyártási darabszám | 187 |
Személyzet | 4 fő |
Első felszállás | 1972. január 21. |
Szolgálatba állítás | 1974. |
Méretek | |
Hossz | 16,26 m |
Fesztáv | 20,93 m |
Magasság | 6,93 m |
Szárnyfelület | 37,16 m² |
Tömegadatok | |
Szerkezeti tömeg | 12 057 kg |
Üzemanyag | 7320 l kg |
Max. felszállótömeg | 23 831 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | 2 db General Electric TF34–GE–2 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű |
Tolóerő | 2×41,26 kN |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség |
0,71 Mach 6100 m-en 795 km/h tengerszinten |
Hatósugár | 5121 km |
Legnagyobb repülési magasság | 12 465 m |
Emelkedőképesség | 26 m/s |
Szárny felületi terhelése | 334 kg/m² |
Rádiólokátor | AN/APS–137 |