A szuperszonikus F-104 Starfighter elfogó repülőgép kétségtelenül a történelem egyik leghíresebb és leghosszabb életű repülőgépe volt. Az F-104-es az 1950-es évek végén állt szolgálatba, és hosszú ideig szolgált az USAF-nél. Később több NATO-légierő vadászszázadát alkotta több mint 40 éven át. Az F-104A volt az első változat, amelyet az USAF szuperszonikus elfogóvadászként használt a szovjet nagy hatótávolságú bombázók ellen. Az 1950-es évek végén állt szolgálatba. A továbbfejlesztett F-104C változat a vadászbombázó szerepét kapta, és a vietnami háború korai szakaszában látott szolgálatot. A "Starfighter"-t egy eredeti és a korban egyedülálló koncepció alapján fejlesztették ki: a repülőgép innovatív formája, rendkívül vékony, kicsi, egyenes, középen elhelyezett, trapéz alakú szárnyak, stabilizátor a függőleges stabilizátoron, erős és megbízható General Electric J-79-es turbó sugárhajtómű, amely kiváló szuperszonikus teljesítményt tudott garantálni.