Italeri - 1:48 Lockheed TR-1A/B - makett

Az U–2 Dragon Lady egy pilóta vezette, együléses, nagy magasságon repülő felderítő repülőgép, amelyet a CIA 1956-ban állított szolgálatba és később az amerikai légierő rendszeresített fényképes, majd szintetikus apertúrájú rádiólokátoros felderítésre.

Bár Francis Gary Powers U–2-es gépének lelövése 1960-ban jelentős presztízsveszteséget jelentett az Egyesült Államok számára és bebizonyította, hogy a szovjet haditechnika képes lépést tartani a Nyugattal, az U–2 incidens korántsem jelentette a géptípus végét: a CIA egészen 1974-ig repült az U–2-vel. A légierő napjainkra több mint fél évszázados üzemeltetési tapasztalattal rendelkezik, és az U–2-t várhatólag 2020-ig fogja használni felderítési célokra.

Funkció	Nagy magasságú felderítő repülőgép
Gyártó	Lockheed
Tervező	Kelly Johnson
Gyártási darabszám	99
Ár	400 millió USD (U–2S)
Rendszeresítők	CIA  Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje  NASA  Kínai Köztársaság Légiereje
Személyzet	1 (kiképzőgépek: 2)
Első felszállás	1955. augusztus 1.
Szolgálatba állítás	U–2A: 1956; U–2R: 1967; U–2S: 1994
Méretek
Hossz	19,2 m
Fesztáv	31,4 m
Magasság	4,9 m
Szárnyfelület	92,9 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg	6760 kg
Üzemanyag	11 150 liter (U–2S) kg
Max. felszállótömeg	18 100 kg
Hajtómű
Hajtómű	1 × General Electric F118-101 gázturbinás sugárhajtómű (U–2S); Pratt & Whitney J75-P-13B gázturbinás sugárhajtómű (U-2R)
Tolóerő	84,5 kN (75,6 U–2R)
Repülési jellemzők
Max. sebesség	0,74 Mach (26 000 méteren)
Utazósebesség	0,64 Mach (26 000 méteren)
Átesési sebesség	0,63 Mach (26 000 méteren)
Hatósugár	10 300 km
Legnagyobb repülési magasság	27 500 m (U–2R)
Repülési időtartam	10-12 óra
Avionika
Rádiólokátor	Raytheon ASARS-2 (U–2S)
Katapultülés	Lockheed RQ-201 (U–2R)
Fegyverzet
Egyéb függesztmények	Perkin-Elmer fényképezőgép-rendszer

TR–1A

Az U–2R alapján készült harcászati hírszerzési ("tactical recon") változat szintetikus apertúrájú radarral, új avionikával és besugárzás-jelző és -elhárító rendszerrel.

TR–1B

Kétüléses kiképzőgép a TR–1A alapján