A hajót 1926-ban bocsátották vízre a Joh. C. Tecklenborg hajógyárban, a Wesermünde-i Geesten (ma Bremerhaven) található Padua néven. Olyan hajókkal együtt, mint a Pamir és a Passat, a hamburgi F. Laeisz hajózási társaság híres Flying P vonalhajóihoz tartozott, amelyek neve hagyományosan "P"-vel kezdődött. Első útja során 87 nap alatt jutott el Hamburgból Talcahuanóba (Chile).
A Padua ezután teherhajóként és vitorlás kiképzőhajóként szolgált. Többek között építőanyagokat szállított Dél-Amerikába, onnan salétrommal tért vissza (lásd salétromos utak), később pedig búzát is szállított Ausztráliából. A hajó 1933/1934-ben rekordidő, 67 nap alatt tette meg az utat Hamburgból a dél-ausztráliai Port Lincolnba.
Az 1930-as és 1940-es években a Padovát többször használták ideiglenesen filmforgatási helyszínként, például a Die Meuterei auf der Elsinore (1935-ben, illetve más források szerint 1936-ban), az Ein Herz geht vor Anker (1940-ben) és a Große Freiheit Nr. 7 (1944-ben) című filmekben Hans Albersszel.
A második világháború után, 1946-ban a Padovát jóvátételként át kellett adni a Szovjetuniónak. A fekete hajótest fehér mintát kapott, és a hajót átkeresztelték Kruzenshternek. 1955 után még többször használták szovjet filmek forgatási helyszínéül.
Ma az orosz halászati minisztérium használja a Kruzenshternt a halászflotta következő generációjának kiképzésére; 1974 óta számos nemzetközi regattán vesz részt, köztük az ötévente megrendezésre kerülő bremerhaveni vitorlásversenyen. Egyre több fizető utast (gyakornokot) is visznek magukkal, hozzájárulva ezzel a hajó fenntartásához.