A MÁV V46 sorozat a MÁV részére 1983 és 1992 között szállított, legnagyobb darabszámú, 800 kilowattos villamostolatómozdony-sorozat. Becenevei: „Szöcske”, „Csöpi”, „Hifi-torony”, „Kis Gigant”. A 2011-ben megjelent új pályaszámozási rendszer szerinti pályaszáma: 460-as sorozat.
Előzmények[szerkesztés]
Magyarország kőolajból hagyományosan importra szorult, így a dízelüzemű vontatójárművek használata sok esetben gazdaságtalan vagy éppen kényszermegoldás volt. Az 1973-as olajválság, majd az olajár többszöri kedvezőtlen alakulása okán a Magyar Államvasutak 1980-as évek elejére megvizsgálta annak lehetőségét, hogy milyen módon lehetne a tolatási feladatokat gazdaságosabban elvégezni.
A villamos tolatómozdony igényét a következő felmérésekkel támasztották alá: a vasúthálózat 21%-a volt villamosított az érintett időszakban, az áruforgalom 56%-a ezeken a vonalakon zajlott, ám a villamos tolatási műveletek aránya mindössze 3% volt. A számítások szerint az ország összes tolatási műveletének 15–20%-át azonnal, teljes mértékben ki lehetett volna váltani tisztán villamos tolatással. Így merült fel az igény egy kimondottan ilyen célú mozdony megalkotására, amelyet természetesen a Ganz–MÁVAG tervezett meg a magyar vasút számára.
Története[szerkesztés]
A V46-os mozdonysorozatot a villamosított rendező-pályaudvarokon történő dízelmozdonyos tolatás kiváltására rendelte meg a MÁV, viszont ezek a villanygépek nagyszerűen beváltak a budapesti állomások közötti teherforgalom lebonyolításában, a nagyobb csomópontok környékén a kisebb terhelésű tehervonatok továbbításánál, valamint a személypályaudvarok személykocsi-rendezési munkáiban is. Vonatfűtésre ugyan nem képesek, de nyári időszakban rövidebb személyszállító vonatokon élén is előfordulnak. A sokrétű feladatkör ellátásával a V46-os a Ganz–MÁVAG mozdonygyár egyik legsikeresebb sorozata lett.
Az első öt mozdony 1983-ban épült, majd a tapasztalatok alapján megváltoztatott fékberendezéssel 1986-ban újabb 15 darabot, 1988-ban 25 darabot, 1991-ben pedig 15 darabot gyártottak. Az összesen 60 gépből álló mozdonysorozat összes példánya a MÁV állagát képezte 2016-ban.
A sorozat gépei Budapest-Ferencváros, Dombóvár, Győr, Miskolc, Nyíregyháza, Szeged, Székesfehérvár, Szolnok és Szombathely telephelyek között vannak szétosztva.
A sorozat viszonylag fiatal korának és a jól sikerült konstrukciónak is köszönhető, hogy eddig egyetlen példányt sem selejteztek a 460-as mozdonyok közül. Sajnos a vasúti árufuvarozás változásai, a magánvasutak térnyerése és a tulajdonos üzleti döntései miatt azonban ezek a mozdonyok megsínylették az új évezredet: 2016-ban a 60 darabos állományból mindössze 33 dolgozott legalább egyszer, több mozdony tartósan letétes (átmenetileg üzemen kívül helyezett gép, amely 48 órán belül újra szolgálatba állítható, ha a vontatási igények megkövetelik), valamint több fenntartásból kivont gép is van, amely alkatrészbázisként szolgál a működő társai számára. 2019-ben az arány tovább romlott, és számos korábban folyamatosan aktív gép is megállt. 2019-től gyakorlatilag az állomány több mint fele inaktív.
A sajnálatosan alakuló körképben némi pozitívumot jelentett, hogy 2019. októberétől a fővárosi Déli pályaudvarról eltávolították az addig ott szolgáló 448-as (korábbi M44-es) sorozatú mozdonyokat, ugyanis a környék lakossága évek óta panaszkodott a dízelmozdonyok okozta zajártalomra. A helyzet kvázi nyertese a 460-as sorozat volt, ugyanis a MÁV felismerte, hogy a Déli pályaudvar tolatási mozgásaihoz nincsen szükség dízelmozdonyokra, így a helyi forgalomból kivont Bobó helyett Szöcske vette át a feladatot. Itt a két Bobó és egy Szöcske helyett összesen kettő darab Szöcske teljesít tolatási szolgálatot, amelyeket Ferencváros adja ki. (Számos felhasználási területen hasonlóképpen lehetőség volna arra, hogy növekedjen a villamosmozdonyokkal végzett tolatási műveletek aránya, de a pályaudvarokon előforduló néhány nem villamosított vágány jelentette aggodalomból kifolyólag, gyakran egész nap a felsővezeték alatt is inkább dízelmozdonnyal dolgoznak.)
Az ár az áfát nem tartalmazza!