Típus | közepes harckocsi |
Fejlesztő ország | Szovjetunió |
Gyártó | Malisev Gépgyár |
Gyártási darabszám | 86 000 |
Általános tulajdonságok | |
Személyzet | 4 fő |
Hosszúság | 9 (lövegcsővel) 6,37 (páncéltest) m |
Szélesség | 3,27 m |
Magasság | 2,4 m |
Tömeg | 41 500 kg |
Páncélzat és fegyverzet | |
Páncélzat | max. 150 mm (T–54) 203 mm torony, 99 mm test (T–55) |
Elsődleges fegyverzet | 1 db 100 mm-es D–10T2Sz harckocsiágyú |
Másodlagos fegyverzet | 1 db lövegcsővel párhuzamosított 7,62 mm-es SZGMT géppuska, 1 db 12,7 mm-es DSK légvédelmi géppuska |
Műszaki adatok | |
Motor | V–54 vagy V–55 típusú V12-es |
Teljesítmény | 470 kW (630 LE) |
Felfüggesztés | torziós |
Sebesség | 50(műúton) km/h |
Hatótávolság | 501 km extra üzemanyagtartállyal: 600 km |
A T–54 a Szovjetunióban kifejlesztett és gyártott közepes harckocsi. 1946-ban rendszeresítették a Szovjet Hadseregben, sorozatgyártása 1947-től 1962-ig folyt. Számos, a Szovjetunióval szövetséges országba exportálták, a hidegháború idejének legtöbb regionális konfliktusában alkalmazták. A harkovi Marorzov tervezőiroda fejlesztette ki. Gyártása a Malisev Gépgyárban és az Uralvagonzavodnál folyt. Javított változatával, a T–55-ös változatával együtt máig a legnagyobb példányszámban gyártott harckocsi, mintegy 100 ezer darab készült belőle. Licenc alapján Csehországban a ZŤS Martin, Lengyelországban a Bumar-Łabędy gyártotta.