A sztálingrádi csata az európai hadszíntéren a második világháború fordulópontja volt. A Sztálingrád (ma Volgográd) szovjet városért folyó, 1942. augusztus 21. és 1943. február 2. között vívott ütközetben a szovjet csapatok döntő vereséget mértek a tengelyhatalmak csapataira. A csata – mintegy másfél milliós emberveszteségével – a világtörténelem talán legvéresebb csatája volt. Mindkét oldal példátlan kegyetlenséggel, a katonai és polgári veszteségekre, szenvedésekre való legkisebb tekintet nélkül harcolt. A csata Sztálingrád német ostromával indult, a városért folyó rendkívül intenzív harccal folytatódott, és a szovjet ellentámadással zárult, amely bekerítette, javarészt megsemmisítette és foglyul ejtette, valamint jelentősen visszavetette a tengelyhatalmak erőit.
Sztálingrádi csata |
|
Szovjet katonák Sztálingrádban (1943) |
|
Konfliktus |
Második világháború, Szovjet hadszíntér |
Időpont |
1942. augusztus 21. – 1943. február 2. |
Helyszín |
Sztálingrád, Szovjetunió |
Eredmény |
Döntő szovjet győzelem |
Szemben álló felek |
|
Parancsnokok |
|
Szemben álló erők |
Német B hadseregcsoport:
6. német hadsereg (kapitulált), 4. német páncéloshadsereg, 3. román hadsereg, 4. román hadsereg, 8. olasz hadsereg, 2. magyar hadsereg
Összlétszám: nem ismert (6. német hadsereg: 260 000 fő a csata végén 91 000 fő esett hadifogságba, ebből 6 000 fő tért haza) |
Sztálingrádi Front,
Szovjet Délnyugati Front, Szovjet Doni Front,
Összlétszám: 1 700 000 |
|
Veszteségek |
850 000 összesen,
740 000 elesett vagy megsebesült,
110 000 hadifogoly |
1 143 000 katona 16 728 tüzérségi eszköz 4 431 tank 2 769 repülőgép[1] |
|
Térkép |
|