Az LTV A-7 Corsair II-t az 1960-as évek első felében tervezték és építették, hogy megfeleljen az amerikai haditengerészet azon igényének, hogy a Douglas A-4 Skyhawk és a Douglas A-1 Skyraider dugattyús meghajtású repülőgépek helyett egy új, hordozórepülőgép-képes könnyű támadó repülőgépet tervezzen. Közvetlenül a Vought F-8 Crusade vadászgépből fejlesztették ki. Az A-7-es nagy, a kabin alatti elülső légbeömlőnyílással, 35°-ban összecsukható szárnnyal rendelkezett, amely optimalizálta a hordozó fedélzetén történő telepítést és tárolást, valamint modern head-up kijelzőt vezetett be a műveleti hatékonyság javítása érdekében. Az A-7-es a szárny alatti merevítőpontoknak köszönhetően képes volt hagyományos bombákból, irányított bombákból, például a Pavewayből és levegő-föld rakétákból álló, lenyűgöző támadó rakományt szállítani. Az A-7E volt az utolsó, az amerikai haditengerészet számára gyártott változat, amely továbbfejlesztett műveleti képességekkel és a Harpoon hajó elleni rakéták és az AGM-88 HARM sugárzásgátló rakéták használatának képességével rendelkezett.