Összesen:
0 Ft
Részletek
Hasonló termékek
Adatok / Cikkszám
Részletek
Az 1919-es versailles-i szerződés különböző kikötései között szerepelt a német haditengerészeti építkezések szigorú korlátozása. A kishajókra nem vonatkoztak ezek a rendelkezések, és ez vezetett a motoros torpedóhajók kifejlesztéséhez az 1920-as évek végétől kezdődően. A tervezés alapja egy polgári jacht volt, amelyet azonban úgy alakítottak át, hogy két torpedó szállítására is alkalmas legyen: az S-1. A tervezés fejlődése addig folytatódott, amíg a legfejlettebb modellek esetében elérte a 35 méteres hosszúságot és a 100 tonnás súlyt. A másodlagos fegyverzet számára is fokozatosan növelték a helyet. A konstrukció kompozit szerkezetű volt, alumínium gerendákkal és fa deszkázással. Az S-100-as modellel megjelent a jellegzetes vasalt fedélzeti ház, amely a megnövekedett szövetséges légi fölényre és a fokozódó alacsonyan repülő légitámadásokra adott szükséges válasz volt. A hajókat elsősorban a Brit-szigetek part menti területein használták a szövetséges hajók támadására, de a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren is bevetették őket, általában a sötétség leple alatt. 1943-tól kezdve, miután a Kriegsmarine nagy része megsemmisült vagy mozgásképtelenné vált, ezek a motoros torpedónaszádok azon kevés hajók közé tartoztak, amelyek még a vízen voltak és képesek voltak hadműveleteket végrehajtani, így fokozatosan egyre több ütközetnek és ebből következően súlyos veszteségeknek voltak kitéve.
Hasonló termékek
Adatok / Cikkszám
