A Supermarine Attacker egy brit sugárhajtású vadászgép volt a háború utáni időszakból. A gép alacsony szárnyas konfigurációban készült, klasszikus behúzható futóművel. A repülőgép repülése 1946-ban, gyártása 1950-1953 között zajlott. Összesen körülbelül 185 ilyen típusú repülőgépet építettek. A meghajtást egyetlen Rolls-Royce Nene sugárhajtómű biztosította. A repülőgép fedélzeti fegyverzete négy darab 20 mm-es Hispano-Suiza V ágyúból állt. A gép akár 908 kilogrammos bomba rakományt is szállíthatott.
A Supermarine Attacker a Spiteful és Seafang repülőgépeken tesztelt lamináris szárnyak új törzsével és egy sugárhajtóművel való kombinálásával jött létre. A sikeres repülést és a gyártásba helyezést követően a repülőgép három fő fejlesztési változata készült el: F.1 (vadász változat), FB.1 (vadászbombázó változat) és FB.2 (modernizált FB.1 változat). Az 1950-es években a repülés rendkívül dinamikus fejlődése következtében ez a típusú repülőgép gyorsan elavulttá vált, és 1954-ben megkezdődött a Sea Hawk és Sea Venom gépek forgalomból való kivonása. Az ilyen típusú külföldi gépek egyetlen felhasználója Pakisztán volt, amely 36 Supermarine Attacker repülőgépet kapott, ahol az 1960-as évek elejéig szolgáltak.