Összesen:
0 Ft
Részletek
Hasonló termékek
Adatok / Cikkszám
Részletek
1941 és 1942 között az M3 páncéltörő ágyú képezte az amerikai páncéltörő hadosztály gerincét. Ez az M3 féllánctalpasból állt, amelyre egy 75 mm-es, 36 kaliberű páncéltörő ágyút szereltek, és a német páncélosok ellen hatástalannak bizonyult, ezért egy nagyobb tűzerővel rendelkező, manőverezőbb tankrombolóra volt szükség. A T35 harckocsiromboló prototípusa 1941 novemberében készült el. Hivatalosan 1942 júniusában mutatták be M10-es jelzéssel, és ez volt az amerikai hadsereg első teljes lánctalpas harckocsirombolója. Az M10 az M4A2 Sherman alsó alvázával rendelkezett, de egy alacsonyabb, áttervezett felső résszel látták el. Az M10-es páncélzata viszonylag vékony volt, és a maximális manőverezőképességre tervezték. Ennek a gyengeségnek a kompenzálására egy ferde alvázat választottak, hogy növeljék a lövedékek kitérését. A forgó, nyitott tetejű toronyba egy 76,2 mm-es M7 kaliberű löveget szereltek. Az M62 páncéltörő lövedékkel (APC) az M7 3 löveg 1000 m-es távolságból 88 mm-es páncélzatot tudott átütni, akár 30 fokos becsapódási szöggel. Az M10-et egy GMC 6064 (vagy 6064D) vízhűtéses, kétütemű dízelmotorral szerelték fel, amely 375 lóerős teljesítményt nyújtott, és 48 km/h végsebességet ért el. Az M10-es lövegtorony hátsó részén ellensúlyt helyeztek el, az első modellek dobozos, később háromszög alakú súlyokkal voltak felszerelve. A sorozatgyártás 1942 szeptemberétől 1943 decemberéig tartott, és összesen 6706 járművet állítottak elő, beleértve az M10A1 benzinmotorral felszerelt járműveket is.
Hasonló termékek
Adatok / Cikkszám
Raktárkészlet
NINCS
Cikkszám
300032519
