A Lockheed T-33 Shooting Star kétüléses szubszonikus sugárhajtású kiképzőgép az 1950-es években fontos szerepet játszott számos katonai pilóta kiképzésében. A P-80-as együléses vadászgép vázán fejlesztették ki, amelytől abban különbözött, hogy hosszabb törzse volt. A tervezés egyszerű és praktikus volt, a híres "T" alakú, egyenes és alacsony szárny jellemezte. Az Egyesült Államok légiereje a T-33-ast a fejlett pilótakiképzési feladatok ellátására használta, amíg az 1960-as évek elején fokozatosan fel nem váltotta a legfejlettebb Northrop T-38 Talon. A P-80-ashoz képest a T-33-as könnyebb fegyverzetet kapott, amely mindössze 2 darab 0,50-es (12,7 mm-es) géppuskából állt. Megbízhatósága lehetővé tette a T-33-as gyors elterjedését számos légierőnél, amelyek a repülőgépet nemcsak kiképzési tevékenységre, hanem műveleti feladatokra is használták.