Az F-4U Corsairt a Vought repülőgépgyár fejlesztette ki és gyártotta az amerikai haditengerészet hordozóra telepíthető vadászgépeként. 1944 végén állt szolgálatba, és azonnal bebizonyosodott, hogy rendkívül hatékony, robusztus és megbízható. A csendes-óceáni fronton nagy számban lőtt le ellenséges repülőket. A Corsair rendelkezett a legerősebb csillagmotorral is, amelyet az amerikai ipar akkoriban kínálni tudott. Ez a 18 hengeres Pratt & Whitney R-2800 Double Wasp volt, amely több mint 2000 lóerős teljesítményt ért el. A nagy teljesítményű motor szerves részét képezte a repülőgép kialakításának, amely jellegzetes sirályszárnyáról könnyen felismerhető volt. Megbízhatósága kivételes hosszú élettartamot és nagyszámú felhasználást eredményezett a koreai háborúban. Elsődleges szerepe azonban már nem a vadászgépeké volt, mivel ezt a feladatot már átvették a sugárhajtású repülőgépek, hanem a szárazföldi erők közelharcát támogató nappali/éjszakai földi támadó repülőgéppé vált.