Az amerikai Bell OH-13 a repüléstörténet egyik legikonikusabb helikoptere. Közvetlenül a második világháború után fejlesztették ki, és az 1940-es évek végén az amerikai hadsereg számára is forgalomba helyezték. A "Sioux"-ot a jellegzetes "szappanbuborék-tető" jellemezte, amely a farokráccsal és a két oldaltartályával együtt egyedivé és könnyen felismerhetővé tette. Az OH-13-ast nagy számban vetették be a koreai háború alatt, hogy a legkülönbözőbb feladatokat lássa el, beleértve a megfigyelést, a fejlett felderítést és az orvosi evakuálást. Az OH-13-as háromszemélyes kabinos kialakítású volt, és elérte a 170 km/órás végsebességet. Robusztus és rendkívül megbízható volt, ami hozzájárult a hosszú üzemidőhöz.