Italeri - 1:48 HURRICANE Mk.I - makett

Funkció	kis hatótávolságú vadászrepülőgép
Gyártó	Hawker Aircraft Gloster Aircraft Company Canadian Car and Foundry Austin Motor Company
Tervező	Sydney Camm
Gyártási darabszám	14 533 darab
Ár	na.
Fő üzemeltetők	Brit Királyi Légierő, Brit Flottalégierő, Szovjetunió, Kanada, Ausztrália
Személyzet	1 fő
Típusváltozatok	Hurricane I–V, Hurricane X–XII, Sea Huricane I, II, XII, Hillson F.40
Első felszállás	1935. november 6.
Szolgálatba állítás	1937
Szolgálatból kivonva	1945-1946
Méretek
Hossz	9,84 m (32'-3") m
Fesztáv	12,19 m (40'-0") m
Magasság	4,0 m (13'-1 1/2") m
Szárnyfelület	23,92 m² (257,5 láb²) m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg	2605 kg (5745 lb) kg
Fegyverterhelés	kb. 460 kg (1000 lb) kg
Tömeg üzemanyaggal	3480 kg (7670 lb) kg
Max. felszállótömeg	3950 kg (8710 lb) kg
Hajtómű
Hajtómű	1 db Rolls-Royce Merlin XX folyadékhűtéses V–12-es benzinmotor
Teljesítmény	883 kW (1185 LE) 6400 méteren (21 000') kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség	547 km/h (340 mph) 6400 m-en 514 km/h (320 mph) 6000 m-en 2 db (250 lb) bombával terhelve
Hatósugár	965 km (600 mi)
Legnagyobb repülési magasság	10 970 m (36 000')
Emelkedőképesség	14,1 m/s (2780 ft/min)
Szárny felületi terhelése	121,9 kg/m² (29,8 lb/ft²)
Fegyverzet
Beépített fegyverzet	4 db 20 mm-es Hispano Mk II gépágyú
Fegyverfelfüggesztő pontok	2 db
Nem irányított rakéták	nincs lehetőség
Bombák	2 db 114 kg-os (250 lb), vagy 2 db 227 kg-os (500 lb)

A Hurricane a britek alapvető egymotoros, együléses vadászrepülőgépe volt, melyet a Hawker Aircraft Limited repülőgépgyár fejlesztett ki és gyártott a második világháború utolsó előtti évéig. Sárkányszerkezete részben fa és acél felhasználásával készült, a burkolata tűzgátló anyaggal átitatott vászon volt, fémlemezeket csak a kormányfelületeken és a motorburkolatokon alkalmaztak.

Az 1930-as években tervezett alsószárnyas monoplán elsődlegesen légtérvédelemre lett kifejlesztve, de bevált alacsonytámadások során is mint vadászbombázó (utóbbiakat „Hurribomber”-eknek nevezték) és mint csatarepülőgép. Hajófedélzeti változata a Sea Hurricane volt, de építettek hajókonvojokat oltalmazó „Hurricat”-eket is, melyeket katapultokról indítottak erre átalakított hajókról és a tengerre szálltak le majd elsüllyedtek. Az angliai csata idején nyilvánvalóvá váltak a típus hiányosságai a német vadászgépekkel szemben, ezért inkább a német bombázókat támadták velük. A Supermarine Spitfire váltotta fel a légtérvédelemben, amelynek egyes altípusai eredményesebben vehették fel a harcot a Bf 109 és Fw 190 típusokkal.

Összesen 14 533 darab épült a gyártás 1944-es leállításáig, melyből 1200 db-ot repülőgéphordozó-fedélzeti üzemre felkészített Sea Hurricane-nek építettek. Kanadában 1400 db-ot gyártottak saját légierejük részére, valamint Belgiumban és Jugoszláviában is építettek kis mennyiségben ilyen típusú repülőgépeket. A legyártott brit gépekből a kölcsönbérleti törvény keretében több mint háromezer darabot átadtak a Szovjetuniónak. A Vörös Hadsereg légiereje bevetette többek között Magyarország felett is. A típus megfordult valamennyi hadszíntéren a második világháború alatt.

A napjainkra megmaradt példányok a Spitfire-ökkel együtt a Brit Királyi Légierő évente megrendezett, az 1940-es angliai csatára emlékező rendezvényein szerepelnek, melyen a Luftwafféval szemben aratott brit győzelmet ünneplik.