A P–61 Black Widow (fekete özvegy) az első amerikai gyártmányú éjszakai vadászgép volt és az első repülőgép amelyet radar használatára terveztek. Személyzete három főből állt: pilóta, lövész és radarkezelő. Fegyverzete négy darab előre tüzelő Hispano M2 gépágyúból a törzs alatt és négy 12,7 mm-es M2 Browning géppuskából állt, melyet a géptörzs tetején lévő távirányítással forgatható toronyban helyeztek el.
Teljesen fémépítésű, kétmotoros, ikertörzsű repülőgép volt, melyet a második világháború alatt fejlesztettek ki. Az első felszállásra 1942. május 26-án került sor, az első sorozatban gyártott gép pedig 1943 októberében gördült ki a gyárból. Az utolsó repülőgépet 1954-ben vonták ki a szolgálatból.
Habár kortársaihoz képest nem készült nagy darabszámban, a Black Widow hatékony éjszakai vadászgépnek bizonyult, melyet bevetettek az európai hadszíntéren, a csendes-óceáni hadszíntéren, a Kína–Burma–India hadszíntéren és a Mediterrán hadszíntéren is. A háború után már F–61 jelöléssel használta az amerikai légierő, mint nagy hatótávolságú, minden időjárási viszonyok között bevethető, éjszakai és nappali vadászgépet egészen 1950-ig.
1945. augusztus 14. éjjelén az 548. Night Fight Squadron egy P–61B gépe, a Lady in the Dark érte el nem hivatalosan az Amerikai Légierő utolsó légi győzelmét Japán kapitulálása előtt. A P–61-ből alakították ki az F–15 Reporter fotófelderítő repülőgépet.