Az M6 Linebacker az Egyesült Államok hadseregének légvédelmi harckocsija volt, amely az M2 Bradley ODS (M2A2 ODS) alapján készült. Az 1990-es évektől vezették be. Feladata a gépesített gyalogsági és harckocsihadosztályok rövid hatótávolságú légvédelme (SHORAD). A név az amerikai futball terminológiájából származik, és a második sorban egy védekező játékhelyzetet írja le.
Az M6 Linebacker az M2 Bradley ODS-en (M2A2 ODS) alapszik. A Bradley TOW indítócsöveit egy FIM-92 Stinger indítótartály váltotta fel, és a célzást és egyéb elektronikákat az új feladathoz igazították. A célzás számítógéppel támogatott, és kb. 40 km / h vezetési sebességig működik. A Bradley IFV számos részének használata miatt a rendszer költsége jóval kissebb, mint egy teljesen új kialakításé. Ez leegyszerűsíti a pótalkatrészek szállítását és a járművek karbantartását is.
Az M6 Linebacker cirkálórakétákkal, helikopterekkel, drónokkal és hagyományos repülőgépekkel harcol saját szövetségeseinek közvetlen közelében, és így megvédi őket a levegőből érkező támadásoktól. Az M6 a harckocsik támogatásától függ, mivel a hatékony páncéltörő fegyverek hiánya miatt kiszolgáltatott támadásoknak. Az M6 ugyanolyan gyors és mozgékony, mint az alapjául szolgáló Bradley, és könnyedén képes lépést tartani saját páncélosával.
A cél adatait felderítő légvédelmi (FAAD) megfigyelők és a fedélzeti rendszerek (C3I, IFF stb.) szolgáltatják. A Stringer-rakétákat vezetés közben lehet lőni, anélkül, hogy a személyzet tagjának el kellene hagynia a harckocsit. A toronyhoz rögzített kilövő konténer négy Stringer-rakétát tartalmaz, valamint a járműben további hat szállítható. Az újratöltéshez a legénységnek azonban el kell hagynia a tankot. A hagyományos Bradley-k akár hat Stringert is szállíthatnak, amelyeket vagy gyalogosok lőnek ki a vállindítóból, vagy továbbadják a védőknek.
A Striner-rakéták mellett a linebackernek van egy 25 mm-es automata ágyúja és egy 7,62 mm-es géppuskája is. Ezeket az eredetileg önvédelemre tervezett fegyvereket a továbbfejlesztett lézeres távolságmérő segítségével hatékonyan lehet használni a légi célpontok ellen is.
Az ellenséges páncéltörő rakétákkal szembeni önvédelem érdekében a vonalvédő egy rakéta-elhárító eszközzel (MCD) van felszerelve, amely erős infravörös sugárzással próbálja megvakítani a közeledő páncéltörő rakéták célzását. Ez a rendszer azonban csak a saját harckocsit képes megvédeni, azaz nem képes más járműveket megóvni.
Az M2A3 alapú lineback generációnak tervbe volt véve az önvédelem valamint a célzási tulajdonságok javítása. A terv az volt, hogy növelje a találati arányt 140 százalékkal, a saját veszteségeit pedig 30 százalékkal csökkentse.
Az M6 linebackert a United Defense és a Boeing gyártotta a Bradley program és a Fort Bliss SHORAD program felügyelete alatt. 107 járművet rendeltek.
Átszervezések miatt a linebackerek feleslegessé váltak, és mostanra teljesen visszaállították az M2 normál változatra.