M4A3
Az M4A3-as meghajtásáról egy 450 lóerős Ford GAA III V-WC motor gondoskodott. A típusnak létezett még egy alváltozata, amely az M4A3E2 Jumbo becenévre elkeresztelt harckocsi volt. A Jumbo az M4A3 erősebb páncélzattal ellátott változata. A frontpáncélzatot 102 mm-re, a lövegtorony oldalsó részének falvastagságát 152 mm-re, míg a lövegpajzs védelmét 178 mm-re növelték. Az erősebb páncélzat azonban 12 tonnával megnövelte a harckocsi tömegét, így az országúton elérhető sebesség 35 km/h-ra csökkent. Bár a Jumbo páncélzata erősnek bizonyult, mozgékonyság és tűzerő tekintetében messze elmaradt az 1944-ben gyártósorra kerülő, 76 mm-es löveggel ellátott Sherman változatokhoz képest.
Az M4A3E8 Sherman (beceneve Easy Eight volt az amerikai csapatoknál a világháborúban használt katonai fonetikus ábécé után, melyben az "E" betűhöz rendelt szó az Easy volt, és a 8 angol megfelelője – Eight – után) harckocsi volt az M4A3-as második, fontosabb alváltozata, melyet a módosított HVSS felfüggesztéssel látták el, ezzel elsősorban a páncélos menettulajdonságain akartak javítani. Erre azért volt szükség, mert a Sherman VVSS felfüggesztése, felázott és havas terepkörülmények között nem nyújtott megfelelő teljesítményt, a keskenyebb lánctalp és a nagyobb fajlagos talajnyomás miatt. A problémára a mérnökök a felfüggesztés módosításával válaszoltak. Az oldalankénti 3 kerékzsámolyos elrendezést meghagyták, a csavarrugókat viszont vízszintes helyzetben építették be. A szélesebb lánctalpaknak köszönhetően a harcjármű terepjáró képessége sokat javult.