Das Werk - 1:35 STURMGESCHÜTZ III AUSF.G/STURMHAUBITZE 42 WITH ZIMMERIT - MAKETT

A Sturmgeschütz III (Sd. Kfz. 142, rövidítve StuG III) rohamlöveg a Harmadik Birodalom legsikeresebb és legnagyobb számban gyártott páncélozott harcjárműve volt a második világháború során.

Típus	rohamlöveg
Fejlesztő ország	Harmadik Birodalom
Gyártó	Daimler Benz
Gyártási darabszám	10 001
Háborús részvétel	második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet	4 fő
Hosszúság	5,4 m
Szélesség	2,95 m
Magasság	1,98 m
Tömeg	20,576 t (Ausf. A–E) 22 t (Ausf. F) 24,3 t (Ausf. G) 8,6 t (Sturminfanteriegeschütz 33 B)
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	50 mm
Elsődleges fegyverzet	Ausf. A–E: 7,5 cm-es StuK 37 L/24 Ausf. F–G: 7,5 cm-es StuK 37 L/43, vagy StuK 40 L/48 SturmIG 33 B: 15 cm-es sIG 33 L/11
Másodlagos fegyverzet	Ausf. A–E/SturmIG 33 B: gyárilag nincs Ausf. F–G: 2 db 7,92-es MG 34 géppuska
Műszaki adatok
Motor	Ausf A-G: Maybach HL–120TRM SturmIG 33 B: Maybach NL–38TR
Felfüggesztés	torziós rugó
Sebesség	40 km/h
Hatótávolság	160 km

G változat

A StuG IIIG volt az utolsó és egyben legnagyobb darabszámban legyártott változat, amely 1942 decemberétől kezdve a háború végéig gyártásban maradt. A több mint 2 évig tartó termelési folyamat során összesen 7893 db páncélos gurult le az Alkett és a MIAG cégek gyártósorairól.

A G teste nem sokban különbözött az előző változatoktól, a módosítások inkább a felépítmény kialakításán voltak tetten érhetők. Utóbbit kiszélesítették, a felépítmény 30 mm-es oldalsó páncéllemezeket pedig 79 fokban megdöntötték, míg a küzdőtér hátsó falának dőlésszögét merőlegesre változtatták. A rohamlöveg tetejére új, 7 periszkópos parancsnoki kupolát építettek. Az 50 mm-es frontpáncélzat vastagságát pedig 30 mm-es lemezek felerősítésével 80 mm-esre növelték. A fegyverzet kiegészült egy darab 7,92 mm-es MG 34-es géppuskával, amit az immár gyárilag felszerelt fegyverállványra lehetett fogatni, melyet pajzspáncélok vettek körül. Az újonnan rendszeresített védőpáncélzat azonban csak szemből nyújtott kielégítő védelmet, oldalról és hátulról a lövész továbbra is sebezhető maradt. A probléma végleges megoldását az 1944-ben bevezetésre kerülő – a Hetzer páncéloshoz is használt, – távirányítású géppuskaállás jelentette, amelyet a küzdőtér belsejéből lehetett vezérelni. A távirányítású rendszerből azonban csak korlátozott mennyiség állt rendelkezésre, így a StuG III-as változatainak egy része továbbra is pajzspáncéllal készült.

A gyártás folyamán további újításokat eszközöltek, úgymint a 80 mm öntött acél „Saukopf” (disznófej) lövegpajzs ami nagyobb anyagvastagságának és kialakításának köszönhetően megbízhatóbb védelmet tett lehetővé a korábban alkalmazott 50 mm-es, szögletes kivitelű lövegpajzshoz képest. 1944 elejétől kezdve megjelent a párhuzamosított géppuska, 1944 tavaszán pedig a taktikai célokat szolgáló (NbK39) típusú ködgránátvető. 1943 közepétől a rohamlövegeket Schürtzennel (kötény-páncélzattal) szerelték fel, javítva ezzel az üregestöltetű lőszerek elleni védelmet. Az 1943 és 1944 szeptembere között a StuG III-as rohamlövegeket antimagnetikus zimmerit réteggel vonták be amely meggátolta a mágneses páncélhárító aknák feltapadását.