A Gloster E.28 / 39 Whittle egy brit alacsony szárnyú kísérleti sugárhajtású repülőgép volt a második világháborúból származó, visszahúzható, repülés közbeni hármas futóművel. A prototípus repülése 1941-ben történt, de a gép soha nem került tömeggyártásba. A gép 7,74 méter hosszú volt, szárnyfesztávolsága 8,84 méter. A meghajtást egyetlen Power Jets W.1 turbósugárhajtómű biztosította, 3,8 kN tolóerővel. A repülőgép maximális sebessége 544 km/h volt. A gépnek nem volt állandó fedélzeti fegyverzete.
A Gloster E.28 / 39 Whittle a RAF megbízásából az újonnan kifejlesztett Power Jets W.1 hajtómű repülés közbeni tesztelésére, valamint a sugárhajtás alkalmazásával kapcsolatos lehetőségek és problémák tesztelésére készült. A Gloster Whittle volt az első brit repülőgép, amely felszállt, és a harmadik ilyen típusú repülőgép a világon. Ebből a repülőgépből összesen két példány készült, amelyek közül az elsőt 1941-1944-ben, a másodikat pedig csak 1943-ban tesztelték. Ráadásul ennek a gépnek a második példánya is lezuhant a repülés évében (1943). Meglehetősen általánosan elfogadott tény, hogy a Gloster Whittle repüléséből szerzett tapasztalatok és tanulságok képezték a Gloster Meteor tervezésének sarokkövét.