A II. világháború utolsó napjaiban, 1945. augusztus 6-án futott ki egy kis tengeralattjáró flottilla a japán Ominato kikötőjéből. Két - mai atom-tengeralattjárókhoz mérhető - hatalmas tengeralattjáró alkotta, az I-400 és I-401. Feladatuk amerikai repülőgép anyahajók elsüllyesztése és a Panama-csatorna bombázása volt. 1942 elején adott utasítást a japán legfelső parancsnokság az addig legnagyobb tengeralattjárók és bennük szállítható, róluk indítható repülőgépek kifejlesztésére, legyártására. A végső terv szerint egy tengeralattjáró vízkiszorítása 4738 tonna lett, és három repülőgép ( Aichi M6A1 Seiran ) hordozására tették alkalmassá. A víz alatti, cső alakú hangárok átmérőjét 3,5 m-ben szabták meg, ebben kellett elférni a repülőgépeknek. További kikötés volt, hogy a gépeket indítás előtt ne darabokból kelljen összerakni, hanem készre szerelve tárolják őket, ezért le- és hátrahajtható részekkel rendelkezzenek. A kialakításnak és a gépenként 4 fős begyakorlott előkészítő személyzetnek köszönhetően a tengeralattjáró felszínre emelkedése után ideális esetben 4-5 perccel ez első bombázó már indítható volt a sűrített levegős katapultról. Éjszakai munkához a kézzel kihajtandó részeket gyengén világító festéssel látták el. A Sen Toku I-400 osztály eredetileg 5 hajóból állt volna, de végül csak az első három egység ( I-400, I-401 és az I-402 ) épült meg. Az osztály első hajóját, az I-400-ast 1944 januárjában bocsátották vízre, és 1944 decemberében már szolgálatba is állították. A hajó 1945. augusztus 27-én Yokosukától 200 mérföldre megadta magát az amerikaiaknak, akik 1946 júliusában elsüllyesztették.

Tulajdonságok:

- Magas minőségű 1/350-es méretarányú tengeralattjáró makett.

- Élethűen reprodukált, két részből álló test.

- A hangár ajtó, mind csukott, mind nyitott állapotban is megépíthető.

1:350 méretarányú Tamiya műanyag makett
Az összerakáshoz szükséges festékeket, ragasztót és szerszámokat a készlet nem tartalmazza.