A Bismarck és a Tirpitz a tengerek félelmetes urainak készültek, ám feladatukat nem teljesítették be. A Bismarck mindjárt az első bevetésén elsüllyedt, a Tirpitz pedig hosszas agónia során veszett oda. Elsődleges feladatuk a konvojok megsemmisítése lett volna, de félelmetes fegyverzetük és páncélzatuk révén képesek lettek volna bármely Atlanti hadszíntéren szolgáló csatahajó elsüllyesztésére.

A német mérnökök nem fukarkodtak semmiben: a hajókat kereken 50 000 tonna vízkiszorításúra tervezték, hosszuk 252, szélességük pedig 36,6 m volt. Az ily hatalmas méretek rendkívül jó torpedó elleni védelmet engedtek, és a hajókat az egyik legstabilabb lövegplatformmá tették. A németeknél nem volt szempont, hogy a hajók át tudjanak kelni a Panama-csatornán, ők inkább a Kieli-csatornát tartották mérvadónak. Tengerálló képességük által még a rendkívül viharos Atlanti-óceánon sem volt gond erős hullámzás elviselése számukra. Mindkét hajó építésének megkezdésére 1936-ban került sor: a Bismarck hoz júliusban fogtak hozzá a Blohm und Voss hamburgi gyártelepén, a Tirpitz et pedig októberben kezdték építeni a Krigsmarinewerft wilhelmshaveni hajógyárában. Mindkét hajót 1939-ben bocsátották vízre, és további másfél évre volt szükségük a hajók befejezéséhez az építőknek.

A Tirpitz 1942-től Norvégiában szolgált. Több konvoj ellen is támadásra indult, de a német vezetőség túlzottan féltette, így tényleges harctevékenységben nem vett részt. 1943-ban a Scharnhorst társaságában a Spitzbergákat bombázta, majd novemberben súlyos sérüléseket szenvedett brit törpe tengeralattjárók támadása nyomán. Végül 1944. november 12-én a Royal Air Force végzetes légitámadást indított ellene Tallboy bombákkal, melyből több is eltalálta. A Tirpitz felfordult, legénységének közel a fele maghalt. A roncsot 1948 és 1957 között lebontották.

1:350 méretarányú műanyag makett
A készlet az összerakáshoz szükséges szerszámokat , festékeket és ragasztót nem tartalmazza.